A szakítások okozta sebekrõl, amelyek hûséges társaink (na ez most nagyon komoly lett)

Adásunk vendége volt Berniczky Edit, aki Színházszerelem címû interjú kötete után, most egy olyan kisregénnyel jelentkezett, ami mellett nem tudtunk elmenni szó nélkül, hiszen mindannyian küzdünk a témával. A Gazdátlan Szív címû könyv már kapható a legtöbb könyvesboltban. Errõl, az elõzményekrõl és a folytatásról beszélgettünk az írónõvel.

Mana Mana: Számomra elsõre már az is érdekes volt, hogy a könyv egy folyóirat, a Párkapcsolat címû konfliktuskezelõ magazin mellékleteként jelent meg. Színvonalasnak tûnik ez a fórum.

Berniczky Edit: A magazinok általában az információra mennek rá. Megpróbálnak minél színesebbek lenni, minél több ember érdeklõdésének megfelelni. Mindezt érintõlegesen teszik. Az embereknek azonban szükségük van olyan írásokra is, amelyek valóban megérintik a lelküket. Erre hivatott a szépirodalom, vagy néhány olyan folyóirat, mint például a Párkapcsolat magazin. Ezek szerint tetszett?

MM: Igazából az újságot kevésbé, inkább a regényt olvasgattam, de belelapoztam. Látszik, hogy igyekszik alaposan körüljárni egy-egy témát. Ebben a számban például a féltékenységet, de azt is, hogy pokolra kell-e mennie a költõnek ahhoz, hogy igazi versfaragó lehessen.

BE: Az interjúkban olyan emberek is megnyíltak, akik általában nem szoktak. Például Zalán Tibor, aki kiváló író- és költõember, de zárt, ha a magánéletérõl van szó. Most õis mélyen és õszintén beszélt a párkapcsolatáról.

MM: Egyébként lehet ezt a Párkapcsolat magazint kapni az újságosoknál?

BE: Igen, újságárusoknál is, és már a könyvesboltokban is láttam. Össze van csomagolva a regénnyel.

MM: Visszatérve a könyvekre. A Gazdátlan szív nem az elsõ köteted, igaz? Találtam az interneten egy másik kötetet is, a Színházszerelmet. Ez a könyv is a tied, úgy tudom, bár a név nem teljesen azonos.

BE: Az elsõ könyvet Bernicky Konkoly Edit néven írtam, késõbb már elhagytam a Konkolyt, mert nagyapám igazi neve Berniczky volt. Õt Konkoly nevû nevelõszülõk nevelték föl nagy szeretetben. Így, amikor felnõtt, nevet változtatott, és a saját gyermekeit is Konkolynak anyakönyveztette.
A Színházszerelem címû kötet szintén kapcsolatban van a nõi magazinokkal különben. Valamelyikben írni szerettem volna Bán Jánosról, aki szerintem nagyon jó színész. De nem lehetett, mert nem szerepel a televízióban, tehát nem olyan híres, mint a mûsorvezetõk, vagy az idõjárás-jelentõk. Ekkor vált számomra világossá, hogy õ és a hozzá hasonlók ma nem kaphatnak nyilvánosságot és akkor jutott eszembe a könyv. Hiszen fontos, hogy olyan emberek, akik tényleg minimális pénzekért, nap, mint nap kiállnak a világot jelentõ deszkákra, 3-400, vagy akár száz embernek játszanak meg tudták õrizni a mûvészetbe vetett hitüket. A mai napig nem adták föl, vagyis nem gondolják azt, hogy a pénz a legfontosabb a világon, holott ma minden ezt sugallja.

MM: Azért említsd meg, kik is vannak benne a kötetben?

BE: Sikerült a mai színházi élet színe javát megszólaltatni. Törõcsik Mari, Gáspár Sándor, Cserhalmi György, Jordán Tamás, Bán János, a fiatalok közül Nagy Ervin, Láng Annamari, aki a Kréta-Kör vezetõ színésznõje, Szávay Viktória a Radnóti ifjú színésznõje, Nagy-Kálózy Eszter, és még mások, összesen huszonegyen. Õk mindnyájan megmutatták már tehetségüket, de Pilinszky szavaival úgy, hogy „Amiként kezdtem, végig az maradtam./ Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.”

MM: Ezek a beszélgetések azért is érdekesek, mert nem a mindennapjaikról van bennük szó, legalábbis nem úgy, mint a bulvár-interjúkban, hanem véleményeket fogalmaznak meg.

BE: Az életrõl mesélnek. Életstratégiákat árulnak el, arról beszélnek, hogyan kell élni. Ezek az élet-titkok szerintem azért fontosak, mert segítenek. Legalábbis engem az akkori helyzetemben tovább vittek a találkozások, a mondatok. Néha kilendítettek valamibõl, néha utat mutattak.

MM: Az interjú-kötet után mennyivel következett a regény?

BE: A regény igazából hamarabb kezdõdött el, csak halogattam, mert nagyon nehéz volt írni. A Gazdátlan szív négy évig íródott, a színészinterjú-kötet – közben - egy évig. A regényt sokszor félretettem, elofordult, hogy hónapokig nem bírtam hozzányúlni. Nagyon nehéz volt szembesülni önmagammal. Az mindig nehéz.

MM: Most már áruljuk el, mirõl szól a Gazdátlan szív.

BE: Eddig nem is beszéltünk róla?

MM: Eddig nem. Mondhatom?

BE: Aha.

MM: A könyv egy szakítás története, vagy inkább több szakítás-történet, amelyek egymásba kapcsolódnak, mindenféle szerelmi háromszögek-négyszögek eredményeképpen. Gondolom valamennyire a te életed is benne van.

BE: Igen, nyílván. De a barátaim, barátnõim életébõl is merítettem. Azt gondolom a válásokról, amelyek nem biztos, hogy papír szerinti házasság-válások, hogy sokszor nehéz túl lennünk rajtuk. Évekig hordozhatjuk a sebeket. Sõt, nézegethetjük, kitakarhatjuk, visszatakarhatjuk a sérüléseinket, amelyekkel gyakorlatilag együtt élünk. De hogy ezek ne fájjanak, az kell, hogy megszeressük, vagy minimum elfogadjuk õket. Azonban ehhez vissza kell mennünk abba az idõbe, amikor keletkeztek, sõt, még azon is túlra. Szembe kell néznünk a félelmeinkkel, ami nagyon nehéz út. Még a sebhez is könnyebb visszamenni, mint az eredeti állapothoz. Ahhoz, amikor még nem ismertem azt az embert, amikor még nem voltam szerelmes, amikor még nem kötöttem házasságot. Vagy amikor már ismertem, és még jó volt vele. Nehéz föltenni egy lemezt, vagy elmenni egy helyre, ahol együtt jártunk, mert emlékek szabadulnak föl, és ezek fájnak. Ha a házasság, vagy a kapcsolat útján visszamész, akkor nagyon jól látszanak a saját hibáink is, amelyekkel szembesülni nagyon kellemetlen dolog, ráadásul fáradtságos munka. Ha sikerül azonban, akkor megérted a másikat, végsõ soron meg tudsz bocsátani neki, és ami nehezebb, elõbb-utóbb magadnak is. Persze, mindeközben rengeteg zsákutcába betévedsz, hiszen elsõ látásra nem tûnik zsákutcának például a szex, vagy az alkohol, a drog, a munka, még az öngyilkosság sem néha. Meg a mindenféle kis kapcsolatokról sem látszik elõször, hogy igazából kis zsák-kapcsolatok. Ha bátor vagy azonban, és ki tudsz jönni belõlük, meg lesz az eredménye. Persze, egy öngyilkosságból nem lehet. De ha igen, mondjuk nem sikerül megölni magad, és végig is tudsz menni az elõbb említett úton, akkor talán újra tudsz teljes szíveddel szeretni, egy új kapcsolatot kezdeni.

MM: Érdekes, hogy valaki megpróbálja kiírni magából azt a fajta problémát. Neked, ugye sikerült?

BE: Visszamenni? Nem tudom. Voltak és vannak kegyetlen pillanatok.

MM: Aki többet szeretne tudni Editrõl, az megteheti a www.berniczky.hu és a www.pkm.hu weboldalakon. Most egyébként dolgozol új köteten?

BE: Gondolok egy másik kötetre…

MM: Láttam a könyv borítóján, hogy ez a Párkapcsolat regénytár elsõ része, gondolom ez tovább fog menni. Errõl lehet már tudni valamit?

BE: Nem tudom pontosan, mi a kiadó terve, de biztosan érdekes lesz az is.

MM: És hogyan lettél te az elsõ kötet?

BE: Amikor megszületett a Színházszerelem, akkor a kötet kapcsán néhány ember interjút készített velem. Valamelyikben említettem, hogy 80 százalékban már kész van egy könyv, amelyben egy válás történetét dolgozom fel. Egy szegedi kiadó felfigyelt erre a mondatra. Kérte, küldjek neki két oldalt és beteszi az újságjába. Nem tudtam milyen újság ez, így elküldtem neki a kéziratot, hogy szemezgessen belõle. Másnap visszaírt a kiadó vezetõje, Rózsa Imre András, hogy egész éjszaka nem aludt, olvasgatta a könyvet és most, hogy felkelt, azonnal ír egy e-mailt, mert a könyv nagyon jó és azt gondolja, hogy ki kell adni. Javasolta, hagyjam ott az akkori munkahelyemet, hogy írni tudjak. Csak írni. Furcsa volt, hogy míg az elsõ könyv küzdelmek árán született meg, saját kiadásban, a másodikért nem tettem erõfeszítéseket. Az élet vitte a saját útján. Azt gondolom ma már, hogy az akarás, az akarat, mint egy negatív energia inkább hátráltatja a dolgokat. Mintha az életünk egy sínen folyna, olyan sínen, ami azért jól le van rakva, de mi mégis megpróbáljuk másfelé irányítani a vonatot. Miközben az a mozdony, ami talán az ösztöneinket, a sejtéseinket jelenti, annyira szépen visz elõre. Csak figyelnünk kell a belsõ hangjainkra, az érzelmeinkre, és ki kell állnunk mellettük.

MM: Igen jobb, hogyha csak megtörténnek a dolgok. Szóval, jó ez a könyv, mert nehéz letenni, gyorsan el lehet olvasni, mégis mély. És azért is nagyon jó, mert ilyen történetei szinte mindenkinek vannak. Olvasás közben átéli az ember a másikkal történteket, úgy, hogy fölszabadulnak a saját élmények is. Tehát mindenkinek, aki éppen szakított, vagy szakítani fog, nagyon tudom ajánlani Berniczky Edit Gazdátlan szív címû regényét.

BE: De aki boldog kapcsolatban él az is elolvashatja, hogy nehogy szakítson, igaz?

MM: Köszönjük, hogy itt voltál, és sok sikert kívánunk a könyvhöz, meg úgy a továbbiakban is.

BE: Köszönöm, és örülök, hogy beszélgettünk.

by suefo, 2005. április 7. @ Tilos