A 2008-ban alakult budapesti freestyle duó előbb néhány remixet (!DelaDap, [dunkelbunt], Unkle Ho), majd egy válogatáslemezt (Chirality – Cafe Csiga vol.1) rakott össze, most pedig egy önálló maxival jelentkezett. Az anyag a dán UrbanWorld Records kiadásában látott napvilágot digitális formában. A címadó Sweet Relish eredetije és rövidített rádió verziója egy bollywoodi kémfilm egzotikáját hozza, a remixek közül a német Mash & Munkee változata a táncos lábaknak, a Vono Box féle hipnotikus downtempo átirat pedig az érzékeknek kedvez. Végül a lemezt záró Santoor Salami szintén egy keleti dallamokkal operáló lassulás. A színtér meghatározó dj-i vették az adást, DJ Pathaan az iDJ Magazinban és a BBC-n is méltatta a lemezt, de rajta kívül is olyanok játszották eddig, mint Al Lindrum, Frohlocker, Quincy Jointz, DJ Click, a Basement Freakz, vagy Scheibosan. Február 12-től két hétig kizárólag a SoulSeduction.com-on, 26-tól pedig a többi népszerű digitális áruházban is beszerezhető az EP. A két legjobb fogadtatású dal kicsit később, májusban a kiadó válogatásán, CD-n és vinylen is megjelenik majd.

A Beat Dis harmadik nagylemeze a tavalyi nyár óta meghallgatható és szabadon letölthető weboldalukról (beatdis.hu), de fizikai formátumban csak most, január végén jelent meg. Az ingyenes letöltési lehetőség egyébként nem csak a friss anyagra vonatkozik, hanem a 2007-es Keep Still és a 2004-es Genetik Gift albumokra is, annak ellenére, hogy mindkettő megjelent korábban CD-n. A régebbi zenéikre legnyilvánvalóbb hatással a trip-hop, azon belül is a borultabb Massive Attack és Tricky volt, ami ugyan a Proof Positive-on is hallatszik, de mostanra felerősödött a rock, industrial és nu metal vonulat is, így ezúttal sokkal töményebb lett a végeredmény. Beteg Velvet Underground feldolgozással (Venus in Furs) vágnak bele ebbe a háromnegyed órás utazásba, aminek sötét hangulatát csak néha oldja egy-két könnyedebb szerzemény. Például a Be On The Gad zúzása után nagyon jól jön a Judie Jay által énekelt, andalító vonósokkal tűzdelt Easy. Az ezt követő Black Flag-ben és a Common Men-ben a lemez legtöbb számához hasonlóan Csigó Tamás jellegzetes énekbeszédét hallhatjuk. Mindkettőben zongoraminták, szkreccsek, szikár dobok és ügyesen eltalált gitárok adják az alapot. A Mother Earth ismét egy nyugisabb darab a csapat új énekesnőjével, Dimanovszki Natalie-vel. A Morcheeba slágereivel mutat némi rokonságot ez a rádióbarát és slágergyanús dal, ami részben a Natalie által énekelt másik számról, a Nonstop Playground-ról is elmondható. A korong vége azonban teljes beborulás, számról-számra távolodnak a poptól. A záró Rusty Blade hallgatása közben olyan nevek ugranak be, mint a Nine Inch Nails, Foetus, Diamanda Galas, vagy Lydia Lunch. Szóval elég kevert (talán túlzottan is) a matéria, főleg ha az első Beat Dis albumhoz hasonlítjuk, de egy próbát mindenképp megér.

A BalkanBeats sorozatot elindító berlini Eastblok kiadó új válogatása némileg továbblépve, már nem az élő turbófolk zenekarok ténykedését akarja megvilágítani, hanem sokkal inkább az elektronikára fókuszál. Persze korábban is volt ilyesmi a BalkanBeats lemezeken remixek formájában, de ez az anyag most teljes mértékben a kelet-európai folkot babráló elektronikus zenei producerekről szól. A korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is van magyar résztvevő, méghozzá kettő. Az első az Anima Sound System Trubulek Vorba című száma Jutasi remixben, a második pedig egy Goulasch Exotica – EtnoRom közösködés. A bolgárokat Kottarashky képviseli, akinek nemrég jelent meg nagyszerű bemutatkozó albuma egy másik berlini kiadónál, az Asphalt-Tango-nál. Tőle a Cheteri című nu jazz közeli számot hallhatjuk egy erősen rakia-izű mintázott énekhanggal megtámogatva. Görögország legjobb elektronikus zenei exportcikkét az Imam Baildit, az Ojos de Brujo tag DJ Panko remixelte, nagyjából a korai Dreadzone, Transglobal muzsikák szellemében. Szerbiából a folkot drum’n’bass-be csomagoló Shazalakazoo jeleskedik egy saját szerzeménnyel, valamint a francia Watcha Clannak készített zúzós remixével. A korong egyik legjobb számát a szélesebb körben is sikeres Fagget Fairys adta. A Boszniából Dániába menekült muszlim család sarjának nagyon jól áll ez a gyökerekhez visszanyúlás, tehetné gyakrabban is! Az olasz Riva Starr, aki már Fatboy Slimnek is készített remixet, itt harmonika dallamokat házasított house ütemekkel. [dunkelbunt] és Cloud Tissa szerzeménye, a Kebab Conncetion az utóbbi hónapokban elmaradhatatlan tartozéka a hasonszőrű válogatásoknak, méghozzá joggal lévén ez az egyik legjobban sikerült dal a balkán-elektronika történetében. A lemez 15 felvételéből nyolc exkluzív, tehát elmondhatjuk, hogy érdemes rámozdulni. Vinyl fetisiszták számára egy 500 példányban limitált korong készült, ezen csak tíz szám van, viszont ebből kettő nem szerepel a CD-n. Persze aki a vinylt választja annak sem kell lemondani a többi számról, egy letöltő kód segítségével ingyen leszedheti a CD tartalmát.

Két nagylemezzel, egy remixgyűjteménnyel, koncertalbummal, turné-DVD-vel, valamint rengeteg sikeres koncerttel a tarsolyában, a legismertebb magyar ska zenekar töretlen lendülettel halad tovább az útján. Egészséges tempóban, két évvel a The Return of the Pannonians után, 2009 novemberében megérkezett az új stúdióalbumuk is, a Feel The Riddim! Ez az első anyaguk, amit Lovasi András Megadó Kiadója jelentetett meg, külföldön pedig a korábbiakhoz hasonlón ezt is az amerikai Megalith Records terjeszti. A lemezről több dal elég gyorsan rotációba került különböző rádióknál, ilyen például a Harcsa Veronika által énekelt Macskafogó betétdal, a Miu Miújság pattogós ska feldolgozása, bár ez gyakorlatilag borítékolható volt, lévén az eredetije is egy masszív őssláger. Annál meglepőbb a Budapest című szám sikere, ami egy jóval borultabb hangulatú, a pesti utcákon heverő szutykos-szagos, kellemetlen témákból építkező, odamondogatós dal. Ezzel a kettővel ki is merült a magyar szövegek tárháza, ami nem véletlen, hiszen a PASO mégiscsak egy Európa-szerte turnézó banda. A lemezt nyitó Hungarian Dish viszont a magyar konyha specialitásait mutatja be a bajai halászlétől a Hortobágyi palacsintáig. Aztán van még magyar népzenével és balkánnal ötvözött dancehall (Bawl Out Fi We), remek roots reggae (Pon Di Corner), dorombbal és jazzel bolondított ska (Big Bamboo). Később Harcsa Veronika újra felbukkan a What Is Our Love For?-ban, ami egy kellemes funk-soul-reggae hibrid. Rögtön ezután jön a lemez egyik legnagyobb zúzdája, a hun vezér történetét balkán-ska-ba oltó Skattila. Üdítő a francia Tribuman vendégszereplése, és Sena is nagyon odateszi magát a Tell It On The Mountains-ben. Kicsit talán hosszú, de cserében sokszínű, profi és szórakoztató ez a lemez.

Az első Budapest Bár album 2007-es megjelenése után rövid idővel már tisztán látszott, hogy ez a projekt jóval népszerűbb lesz a vártnál. A húszas-harmincas évek bárzenéje, a cigányzene, a jazz megfelelő elegye, amelyben a dalokat ismert és népszerű énekesek, zenészek adják elő, képes egymás után kétszer megtölteni az A38 Hajót, vagy háromszor a Katona József Színházat, ami azért komoly teljesítmény. A folytatásra nem is kellett sokat várni, 2009 végén jött el egy dupla album formájában, amelyet ráadásul élőben rögzítettek az A38-on. Az élő felvételen és az alcímben jelzett táncosabb hangvételen kívül gyakorlatilag nincs változás az első lemez zenei világához képest. A tagság részben módosult, Szalóki Ági és Kiss Erzsi helyett Behumi Dórit és Ferenczi Györgyöt hallhatjuk. A 100 Tagú Cigányzenekarból és a Besh o droM-ból is ismert Farkas Róbert hegedűs által vezetett banda korrekten eljátssza a nagy múltú dalokat, amelyeket olyan énekesek tesznek a mai közönség által is fogyaszthatóvá, mint Lovasi András, Rutkai Bori, Keleti András, Németh Juci, vagy Kiss Tibor. Ahogy az első lemezről a Szívemben bomba van, a Munka után és a Nékem csak Budapest kell sikerült a leginkább, úgy természetesen most is van néhány kiemelkedő darab. A Colorstar énekes-gitárosa, Keleti Andris nagyot alakít a Stux-ban, a Quimby vezér Kiss Tibor egészen pszichedelikus a Tiroli bocikban, Német Juci pedig két számban is remekel (Holnap, ki tudja, holnap látsz-e még?, Látod, ez a szerelem). A második, melankolikusabb korongról leginkább a Kistehén alapító Kollár-Klemencz László Néma harangja, valamint a korábban Hiperkarma dobosként, manapság szólóprojektjéből ismert Frenk által énekelt Fizetek, főúr a legemlékezetesebb. A Volume 2 igen gyorsan, mindössze két hónap alatt, megérdemelten vált aranylemezzé!